Újra itt az ősz. Gőzerővel beindult a suli, vagy épp a munka, kinek mi. Ugyan nagyon nehezen, de magunk mögött hagytuk az idei nyarat. És azt hiszem, sokan vágyódunk vissza. Ott van a sok szép emlék, az élmények, a felfedezések. (Ájj de jó is volt!!!) Megmondom, nektek őszintén én nagyon nyár párti vagyok, és nem, feltétlenül azért mert akkor születtem.
Olyankor, minden és mindenki olyan szabad, olyan felszabadult. Most mondhatnátok, hogy „azért mert nincs iskola”. Ami részben igaz, de azt ne felejtsük el, hogy pont ezért lett kitalálva a nyári szünet, hiszen minden diák (a kicsiktől a nagyokig) nehezen fogható munkára, ha odakinn hétágra süt a nap. Tehát a jó időből és szabad életérzésből következik az, hogy nincsen oktatás, nem pedig fordítva.
Szóval most már csak fél műszakban dolgozik a napocska, mi pedig ott csücsülünk az iskolapadokban, az irodákban, a boltokban, ki hol. Ránk ül valami furcsa, zsibbasztó köd. Hirtelen fáradtak, kedvetlenek leszünk. Kinézünk az ablakon, és azt látjuk, hogy sárgulnak a falevelek. Pusztul minden. És személy szerint, ilyenkor dühös vagyok. Megmagyarázhatatlan, hogy miért, de elönt a méreg. Valahogy pusztulok a természettel együtt.
Olyannyira, hogy amikor egyszer csak beköszönt a tél lelassulok, mint valami barnamedve. Mintha téli álmot aludnék, egyszerűen csak vagyok. Így sétálgatok, fázogatok és nem sok értelmes dolgot mondok. Ráadásul szörnyen egyedül tudom magam érezni, ezért sokszor be is pánikolok. Érdekes, sokan szeretik a telet, a téli sportok révén. Na, én nem. Egyrészt mert béna vagyok hozzájuk, világ életemben csak a szánkózás ment, meg a korizás (legalábbis azt hittem, míg el nem törtem a karom).
Aztán jön a tavasz és mire kibukik az első hóvirág az esetleges hó alól már én is ébredezem. Valahogy én is megújulok, mintha megtisztulna bennem valami. Sokkal-sokkal jobban érzem magam, és ilyenkor hajlamos vagyok meggondolatlan dolgokra. Számomra van egy ilyen „nem baj, mindennek így kell lennie” kicsengése ennek az időszaknak. Mintha bármit csinálna az ember, az úgy ahogy van rendben volna.
Majd ugye megint nyár, a hihetetlen szabadsággal, álmodozással vagy éppen a valóra vált álmokkal, meglepetésekkel.
Engem szörnyen befolyásolnak az évszakok, velük együtt változom évről évre. Sok mindenben segítenek, például habban hogy megértsem magam, mert csak így juthatok előrébb. Ezért arra gondoltam, hogy az én Kis Világomat is részben ehhez fogom kötni (azért csak részben mert a hirtelen jött gondolataimat nehéz lenne besororolni). Többet nem árulok el, majd úgy is észre veszitek!
Jó olvasgatást kvánok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése