Helló helló

Szép Estét Mindenkinek!

Ugyanis kiderül, hogy Vagytok! Ezért olyan csodálatos a felhasználói oldalon lévő statisztika. :)

Mivel én csak 2x nyitottam meg a délutáni bejegyzést, hogy meglessem hogy van e benne hiba... a többi csak Ti lehettek. Csúcsokat ugyan nem döntünk, de szerintem ez nem is baj. Nyilván az embernek nem az a célja egy "nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek" típusú blognál, hogy több ezres olvasótábort mozgasson meg. De az a pár személy, aki esetleg mégis nyomon követi a dolgokat, ösztönözheti az írót, hogy azért igenis van miért eltölteni azt a kis időt, míg bepötyögi, mi is nyomja a kicsi lelkét.

Ugyanakkor meg kell mondjam rémesen ijesztő is tud lenni, mert az embernek fogalma sincs ki olvasgatja a gondolatait. De így izgalmas nem?! 

Szóval ha már itt vagyok és itt vagytok :) akkor inkább megpróbálkozom valami tőlem szokatlannal: Van nekem egy kis novella, vagy akár regény ötletem. Valamelyik régebbi blogomon, talán ezen van belőle egy fejezet, na most azt felejtsük el. :) Arra gondoltam, hogy szépen most nekilátok újra ennek a kis szösszenetnek és ameddig jutok, szépen felpakolom. 

A legnagyobb bajom, hogy leginkább csak azt tudom hitelesen visszaadni ami pillanatnyilag bennem, a lelkem mélyén vagy bárholl de éppen abban a pillanatban engem foglalkoztat. Ezért azt hiszem képtelen vagyok az előre gondosan megtervezett és megszerkesztett történetének gondos kidolgozására. 

De azért tegyünk egy próbát. Végülis erre való ez a felület, vagy nem?! ;)

Újra itthon?

Hű, igazából megmondom őszintén, fogalmam sincsen, hogy hol kezdjem. Több mint valószínű, hogy az összes barátom azt mondaná erre: az elején. De én ezt most nem így fogom tenni. Ugyan rettenetesen sok dolog történt velem: elváltak a szüleim, túl vagyok pár költözésen, szakításon, barátságok kifulladásán, de most azt hiszem nem ezt fogom oldalakon és így hosszú éjszakákon át szisztematikusan kiírni magamból. Persze elengedhetetlen, hogy ne ebből táplálkozzak, viszont inkább azt szeretném megtudni hol is tartok most ezeknek a feldolgozásában.

Érdekes, hogy most érzem azt két év után megint, hogy írnom kell. Pedig visszagondolván sok-sok buta pillanatomra... lehet, hogy rengeteget segített volt. Ez a feldolgozás, majd lezárás dolog... hűűű  egy trükkös kis hullámvasút, rettenetesen meg tudja viccelni az embert. De a napló segít nyomon követni, hol tartok és nem hagyja hogy átvágjam saját magam míg véget nem ér az a fránya trükkös utazás.

Szóval itt vagyok, ragyogok :) egyáltalán fogalmam sincs hogy valaki emlékezik még erre a blogra... Bevallom őszintén nem is hittem, hogy még megvan. De nem számít ki olvas, vagy ki nem. Ez az én kis világom és aki kíváncsi rám, az megtalál.

U.i.: A régebbi bejegyzéseimben ígérgettem, hogy milyen csodálatos tematikájú bejegyzések meg mit tudom én mi, kacsalábon forgó palota lesz :P na többek között erről is leszoktam :) Az én lelkem az én váram. Aki szeret és szereti olvasni amit irkálok annak úgy is mindegy milyen a körítés.