Újra itthon?

Hű, igazából megmondom őszintén, fogalmam sincsen, hogy hol kezdjem. Több mint valószínű, hogy az összes barátom azt mondaná erre: az elején. De én ezt most nem így fogom tenni. Ugyan rettenetesen sok dolog történt velem: elváltak a szüleim, túl vagyok pár költözésen, szakításon, barátságok kifulladásán, de most azt hiszem nem ezt fogom oldalakon és így hosszú éjszakákon át szisztematikusan kiírni magamból. Persze elengedhetetlen, hogy ne ebből táplálkozzak, viszont inkább azt szeretném megtudni hol is tartok most ezeknek a feldolgozásában.

Érdekes, hogy most érzem azt két év után megint, hogy írnom kell. Pedig visszagondolván sok-sok buta pillanatomra... lehet, hogy rengeteget segített volt. Ez a feldolgozás, majd lezárás dolog... hűűű  egy trükkös kis hullámvasút, rettenetesen meg tudja viccelni az embert. De a napló segít nyomon követni, hol tartok és nem hagyja hogy átvágjam saját magam míg véget nem ér az a fránya trükkös utazás.

Szóval itt vagyok, ragyogok :) egyáltalán fogalmam sincs hogy valaki emlékezik még erre a blogra... Bevallom őszintén nem is hittem, hogy még megvan. De nem számít ki olvas, vagy ki nem. Ez az én kis világom és aki kíváncsi rám, az megtalál.

U.i.: A régebbi bejegyzéseimben ígérgettem, hogy milyen csodálatos tematikájú bejegyzések meg mit tudom én mi, kacsalábon forgó palota lesz :P na többek között erről is leszoktam :) Az én lelkem az én váram. Aki szeret és szereti olvasni amit irkálok annak úgy is mindegy milyen a körítés.