Boldogan éltek míg meg nem haltak.
Ismerősen csenghet ez a kis idézet kedvenc meséink végéről. Szerintem sokan visszasírjuk ezeket az időket, vagy ha nem, akkor még most is ugyanolyan álomvilágokba menekülünk. Hiszen a világ olyan nagy, és az élet iszonyú bonyolult, természetes volt, hogy kicsi gyermekként hamar elfáradtunk a sok újdonságtól, így kellett egy másik világ, ami a miénk volt, ahol nem érhetett meglepetés, és mindig ott várt minket ahol hagytunk. Az ágyon, a szekrényben, a földön vagy anya íróasztala alatt lévő titkos bázison... A babánk, a plüssmackónk, az építőkockáink... kinek mi.
Ma mit csinálunk? Ugyanezt. Esténként elmerengünk azon, hogy mi történt aznap, aztán elhessegetjük a rosszat vagy épp azon rágódunk egy jó ideig, aztán megunjuk a valóságot és álmodozunk. Hiszen a világ olyan nagy az élet pedig iszonyú bonyolult, mi pedig csak azt szeretnénk ha lenne egy valós világunk ami csak a miénk. Egy otthon, egy társ, egy család, esetleg egy életre szóló kaland, vagy munka... kinek mi.
A különbség az, hogy gyermekként elég volt fantáziánk bevetése ahhoz, hogy a kívánt kis világunkban élhessünk. Érdekes módon a valótlan valahogy sokkal valóságosabbnak tűnt akkoriban. És tudjátok miért? Mert makacs kis törpék voltunk, és elszántan hittünk az álomvilágokban, a mesékben és ezáltal magunkban is a saját világunkban, hiszen ha elképzeltük az úgy is volt. (Talán egyébként a felnőtté válás ott kezdőik, mikor a kisgyerek rájön hogy nincsen Mikulás, Fogtündér és egyebek.)
Ma már sajnos nem elég álmodozni, ahhoz amit el akarunk érni, sok mindent meg kell tennünk, persze nem árt egy nagy adag szerencse sem. Viszont ami nagyon fontos: hinnünk kell magunkban, pontosan úgy ahogy kicsinek a mesékben hittünk. Ha gyermekként működött, most sem lehet olyan nehéz ;)
Egyetlen egy hibája van a dolognak, hogyha meg is lesz álmodozásunk eredménye, akkor sem lesz mindig felhőtlen. Biztosak lehetünk abban, hogy tartogat majd kellemes vagy nem éppen szívderítő meglepetéseket. Ott lesznek majd a hétköznapi problémák is, vagy a kihívások amik szintén nem problémamentesek. El kell fogadnunk, felnőttünk vagy ha nem is, a mesevilágból már tényleg kinőttünk. Ez már nem álom, hanem a mi valós kis világunk.
Egyébként, higgyétek el, a tündéreknek sem olyan egyszerű az életük :) Hogy honnan tudom? Inkább maradjunk annyiban, hogy szeretném megmutatni. Ezzel a kis gondolatommal még terveim vannak. Legyen elég egyenlőre annyi: "Tündérmese avagy Boldogan éltek míg meg nem haltak... Vagy mégse? "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése