Oldalak

csütörtök, július 21, 2011

Hazugság

- Hazudni... de minek? 
      - Mert mindenki hazudik!
               - De én utálom ha hazudnak nekem!

Végiggondoltátok már, hogy egy héten hányszor hazudtok? Nem akarok kérdőre vonni senkit.. mert hát mindenki hazudik. Csak nem mindegy, hogy miért. Nagyon nem. 

Voltatok már olyan helyzetben, mikor két számotokra fontos ember közül az egyik megkér arra, hogy falazz. Egyébként nem mennétek bele, de tudjátok hogyha őszinték vagytok a másiknak összetörik a szíve, megint. Így inkább hallgattok a dologról, csak mert védeni akartok két számodra fontos személyt. Biztos vagyok benne.

Nézzük csak hogy is van ez? 
Először tényleg csak elhallgatjuk, aztán csak félig mesélünk el történeteket, amit később kicsit kiszínezünk, vagy jönnek a féligazságok... Végül eljutunk arra a pontra mikor besokallunk, mikor már nem bírjuk el a saját szavainkat, mikor már fáj az amit mondunk, de tovább csináljuk mert nem akarjuk megbántani. Aztán már lassacskán nem tujuk eldönteni, hogy mi fog jobban fájni neki, ha elmondjuk vagy ha tovább hazudunk.

Csak hogy ne legyen egyszerű ott az a személy, az aki ránk bízta a titkát, talán kényelmességből, félelemből, de valahol talán az is szempont, hogy ő sem akarja újra a mélybe taszítani azt, akit egykor szeretett. Ugyanakkor tudjuk, hogy nem maradhat titokban a végtelenségig. Valakinek előbb utóbb összetörik a szíve, megint, és pontosan tudni fogja majd, hogy ki is hazudott neki.

Szörnyű helyzet, nem kívánnám senkinek. Mielőtt azt gondolnátok, hogy a barátnőmről és a volt barátjáról (esetleg fordítva) vagy két barátnő hajt esetleg ugyanarra a pasira... Nem, sajnos nem ez a helyzet. Itt nem tudjátok eldönteni, hogy melyik ember a fontosabb számotokra, mert egyik sem lehet fontosabb a másiknál. Hiszen ha ők nem lennének... 

Vegyünk egy másik szituációt. Mi van akkor, ha valaki azért hord össze mindenféle valótlant, hogy magát mentse. Csupán mert nem bír nemet mondani, kíváncsi, meg szeretné ha szeretnék, de közben minden egyes kíváncsiskodással számára a legfontosabbakat veszíti el. 

Már az is hazugság mikor valaki fél megmutatni magát. Fél attól, hogy mit szólnak, hozzá, ahhoz az emberhez aki ő valójában. Így felölt egy álarcot, amit talán soha életében nem mer és így nem is képes levenni. Olykor még saját magát is képes becsapni és ettől megnyugszik. 

Számtalan hazugság létezik és mindegyiknek meg van az oka mert mindig meg tudjuk magyarázni, és ezt akkor is megtesszük mikor beismerjük, hogy nem voltunk őszinték. Sajnos ez nem egy pozitív dolog, de az ember képtelen mindig őszinte lenni. Mindez ellentmondásos és igazságtalan, de rajtunk áll! Sajnos mindig vannak és mindig is lesznek olyan pillanatok, mikor nem vagyunk vagy nem leszünk képesek arra, hogy őszinték legyünk. De mikor kimondjuk azt a valótlan mondatot... gondoljuk végig, megéri e elveszíteni valamit... valakit... vagy talán önmagunkat? 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése