Tavasz… nyár… ősz…tél… mindenkinek megvan a maga kedvence és mindegyiknek megvan a maga varázsa. Mindenkinek minden kicsit mást jelent és mást hoz minden évben.
A tavaszt a kezdetnek tituláljuk, hiszen akkor ébred a természet. Minden felébred kivirágzik és ez ugyanígy van ez, az emberekkel is. Annyi szörnyűség történik a világban tavasszal is és mégis mindenki sokkal vidámabb, ami persze érthető.
Most mondhatnám (ahogy szoktam) hogy „emberek itt a tavasz”, de ezzel egy kicsit elkéstem. Elkéstem, mint ahogy az utóbbi időben mindennel. Úgy éreztem, mintha rohannék valami után, és valahogy mindig elszalasztottam azt… Na, mit? Jó kérdés nem igaz? Nem fogjátok elhinni, én sem hittem el: magamat.Keresem, kutatom önmagam. Rengeteg olyan dolog történt velem, mostanában ami letérített egy útról. Így késtem el, de nagyon.
Mostanában nem is gondolok olyan dolgokra, amiket imádok és feltöltenek… Nem írok, nem fotózom, nem járok táncolni… Magyarázkodom… Csak élem mindennapjaim, egyiket a másik után, úgy ahogyan sosem szerettem volna: üresen.
Beszürkültem, és titkon arra vágytam, hogy majd tavasszal kivirulok egy kicsit. Sajnos a sokadik fejfájós, otthonülős gondolkozós nap után, ami miatt aznap kihagytam a sulit... rá kellett jöjjek, hogy ez így nem mehet tovább!
A tavaszt lekéstem, de mindig is mondtam, hogy az én évszakom a nyár. Azt hiszem felébredtem, ahogyan felébredt körülöttem minden.
Megtisztelő, hogy beengedtél minket világodba, s így egyszeriben értelmet nyert, hogy mit miért, hogyan tettél/teszel mindennapjaidban! Lassan összeáll a kép, s helyére kerülnek a kicsinyke kirakós darabjai, mely elmédet, érzelmeidet,s tetteidet festi le, s rakja ki. Nem is szaporítanám tovább a szót, hisz fölösleges, egyértelmű, amit leírtál, s ahogyan azt tetted. Mégis, most megdöbbenve ülök itt, s olvasom szavaidat a gép előtt, ki próbálta megfejteni mind eddig a kimondatlan szavakat, s az érzelmeket, mik mindezek mögött meghúzódtak, s rejlik még a mai napig is. Talán most már elkezd lehullani a lepel, s megtudhatjuk, ki is valójában, az igazi Eszter! Bátorságra vall, én hiszek benned.
VálaszTörlésEzúton is közlöm veled, kinyújtom kezemet, s ha kell, itt lesz mind végig segítség gyanánt, de ugyanakkor fogadd azt elismerésem jeléül is.
Tisztelettel: Varázslábujj
Tudod sokat gondolkodtam azon, hogy "beengedjelek e titeket". Úgy indult ez az egész, hogy "nem mondom el senkinek megmutatom hát mindenkinek" és létrehoztam egy blogot. De persze ha nem tudtok róla elég nehéz rátalálni. Először tehát könnyebbnek tűnt, az hogy megírom de nem olvassa senki. De ismersz ennyi nekem nem feltétlenül elég :) kíváncsi voltam az emberek véleményére. Nem feltétlenül az érzéseimmel, hanem inkább az elkészült posztok "minőségével" kapcsolatban. Ugyanakkor meg az ember vágyik arra, hogy megértsék azt amit csinál ^^ Egyébként nagyon köszönöm és nagyra értékelem azt a kinyújtott kezet és tudd, ha bármi van itt az én pici kezem is :) <3
VálaszTörlés